Tartsd meg a sziklát [antikvár]

Ajándékozási / tulajdonosi bejegyzéssel
Negyven év verstermése, 1967-től 2007-ig, a gimnáziumi évek most nem is kerültek a mérlegre, hiszen az akkori zsengék vagy a még korábbiak, kilencéves koromból nem kerültek bele, és még így is, milyen sokan vannak. Olyan munkák is szóba kerültek, amelyek nem állották ki semmiféle rezsim próbáját, most közlöm őket. Természetesen, tartva magam egy igényes ősesztétikához... Gyűjteményes kötet, jelenthetne némi engedékenységet a szerző iránt, de nem kívántam élni vele. A művészeiben, vagy akár a pedofíliában, alig van megbocsátás. A történelem, néha azon is múlik, akad-é egy Kinizsi Pál molnárlegény, vagy akár egy igazi lovag, aki képes a dögnehéz malomkövön - elegánsan kecses izomzattal megemelve azt frissítőt fölkínálni az éppen arra járó királynak. Csak tiszta forrásból. Bár áttetsző színből is lehet fekete sereg. Ki tudja, ki hova húz, húzattatik, s lehet éppen azok verik szét, akik vérrel, verítékkel, az önvédelem nevében és szándékával megszervezték. Kár, mondaná Edgar Alan Poe. Lehet, mi írók jobbak vagyunk a takarékosan megnyilatkozó varjúnál, pardon, hollónál. Mégis túlbeszéljük. Ennyi az életünk, még ha kevéske is. De talán elmondhatjuk, belénk fojtott ifjúságunkról szólva Vörösmartyval: mégiscsak „jó mulatság, férfi munka volt".