Szóesésben [antikvár]

Mi vagyunk Es előfogván egy gyermeket, közéjük állata azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be " (Márk 9:36-37.) Szóesésben Szóesésben állok, Amíg Őrá várok. Csak ácsorgok itt, állok, Nem sokat csinálok - Szavakért kiáltok, Szép szavakra várok — Szógolyót csinálok: Mondókákat gyártok. Ha akad bennük egy-két szó — Jó szívnek felfogható, Már nem hiába állok, Amíg Őrá várok. Szakok Beszél a szél - mit beszél? Azt mondja, hogy itt a tél. Szalad a táj — merre jár? Amerre már vár a nyár. Hát az ősz — mond valamit? Hallom zörgő, hűs szavait. És a tavasz — mit csinál? Egy új élettel megkínál. Sápadt a nap Sápadt a nap, Lehet, beteg, Aszpirint kap, Izzad, remeg. A képe olyan ványadt-sárga, Csepegni kezd izzadtsága. Szürke az ég, Sötét, nem szép, És köd is van még Éppen elég. Álmodunk, vagy alva járunk? Ha az ősszel arra járunk, Jobb itthon, mint Hawai-n, Egyet értünk-e vajon? A felhők sarkát elérem tán, Egy varjúcsapat — az se rám vár Az egész vidék penészes tál, Jön már a tél és hová lett a nyár