Bővebb ismertető
Kiálts! Koszorúereidet fojtogatja már (életre így masszái?) a század. Voltidő; kaszával arat megint a nyár. - Aszálysír. Temesd el anyádat, apádat, s kiálts hombár-vakréseken át, hogy szerelem gyűjtött, kenyérnek, némán, mint nő a fű..., s a mégis-szarkaláb mosolyszemzug-arc szívtenyérre!