Szenvedés lángja [antikvár]

Szüleim csallóközi magyarok voltak. Már nem élnek. A Benes-dekrétumok miatt kerültek Magyarországra 1947. januárban, mint sok más magyar ember annak idején. A család szétszakadt. Az akkor két és fél hónapos Rozália nővéremet anyai nagyszüleim nevelték fel Keszegfalusi-szigeten, amely település neve ma Szlovákiában Vrbová nad Váhom, magyarul Vágfüzes. Szüleim második gyermekeként Magyarországon, Szőnyben születtem 1951. június 14-én. Korai gyermekéveimben már tudtam, hogy szüleim állandó félelemben élnek, mert mindig útra készen volt egy bőrönd, amibe mindhármunk legfontosabb holmija volt, és keksz. Önmagukba zárt bűntudattal haltak meg, mert nem tudták feldolgozni azt, ami történt. Amíg velük éltem, nap mint nap láttam lelki kínlódásukat, honvágyukat, önemésztő keserűségüket. Sokszor sírtam velük együtt. Meg akartam érteni azt, hogy mi történt. Ebben segítségemre volt anyai nagyanyám, nővérem, és apám még élő testvérei, de az unokatestvéreim is, akik mind Szlovákiában élnek. Így sikerült feldolgozni, helyére tenni az eseményeket, történéseket, a Benes-dekrétumokat önmagamban...