Sóhajtásnyi csönd [antikvár]

ELŐSZÓ PÉTER ETA, A BEREGI TÁJ KÖVETE Sok éve már, hogy beregből, a Tisza parti házból kalandos útra kelt egy csillogó szemű ifjú asszony -, bőröndjében féltve őrzött kincseivel. Szép szavak szárnyán repült, titkos dimenziókban bolyongva keresett megváltó házat, hazát, szerelmet. Útját beragyogták a "mindenért megküzdés" nyugalmat árasztó sugarai, s ha megpihent, átfonták óvó kezek-, de amikor minden elcsendesült körötte és az ég kárpitján lázas, nagy csillagszemek gyúltak, akkor lelke üzenetét igazgyöngyökbe sóhajtotta. S azok gyűltek, egyre gyűltek Mikor szülőföldjére hazalátogatott, mindig hozott belőle, s álmos délutánokon kötényéből azt a szunnyadó Tiszába vagy a bárányfelhők közé szórta. így ismertük meg Péter Eta költészetét. Életérzését, a szellemi lét konokságát fogalmazza meg a Nemzedékek című antológia egyik versében: "van időm a fájdalomra" A kínzó jelenidejűség látomássá növeli a sors elemeit. Táj, szerelem, család Legszembetűnőbb motivumok költeményeiben: "Hazamentem / az emlékek foszladozó ruhájában. / Hagytam, hogy vezessenek / az árvacsalános dűlőutak" - Beregi táj; "Gyógyulni veled akarok /Emelj föl magadhoz, hogy e csöndtől terhes éj / ne álljon szavaim elé!" -Hiányzol; "meleg kenyér íze omlott el számban /visszaköszönt gyermekkorom: / az áhítat akácsorában / egyszerű templomban érzem magam " - Ünnep? Látszólag különféle élményvilágot szólaltat meg Péter Eta verseiben, a valóságban viszont mindig is szorosan összetartozó fogalmakat feszeget. A hiány kivetüléseit. nem véletlen, hogy igy fogalmaz életrajzában: " Verseimben a szülőföld szeretete, a bodzavirág illatú mezők, az akácsorok, a szelíd Tisza hangja köszön vissza. A fájdalom gyakorisága szerelemben és közéletben vershívó motívumként mozdíthatatlan szellemi létté változott." Ebben a megkövült életérzésben azonban ott van a megtartó erő: "Újra és újra számot vetek életemmel; tudatosan, elszántan újrakezdem a személyiség-megtartás megfellebbezhetetlen perspektíváját: Gondjaitokra bízva hinni kell! / mert egyetlen kincsem / a lelkem mélyén rejtőzködő virág: / A REMÉNY" - olvashatjuk életrajzi írásának befejező sorait. A keresés, a tartozni valahová indíttatása segítette át egy-egy mélyponton: "Köves István, aki 1981-ben a Magyar Ifjúság Szót kér rovatában helyet adott, ahol Tandori Dezső optimista, lélekemelő szavai indítottak útnak. Kezdeti lépéseimet a Kelet-Magyarországi írócsoport és a Váci Mihály Irodalmi Kör kísérte. Majd új csapat, új élet, új rajzás, példaképkeresés, elhallgatás, tragédiák kövezték utamat. Közben megyei lapok, irodalmi folyóiratok közölték egy-egy versemet (Mozgó Világ, Alföld. Szabolcs-Szatmári Szemle, Kelet-Magyarország, Pedagógusok Lapja stb.) SO 3 C53