Sámánmorgó [antikvár]

Maholnap 50 évet számolhatok, már naponta számot vetek, hiányaim számítanak (rám). Kezdek olyan kemény lenni magamhoz, mint a külvilághoz, azt mondják ez őszinteség, pedig csak szükség, hogy egyszerű tükre lehessek létemnek. Nem számítok másra csak ítéletre de én már nem ítélek, élek. A lét gyávaságát levetettem, pőreségem vállalom, vagyok önmagammal a vállamon... a nagy ruhatárban: egyszer magamat ki-, vagy meg- válthatom... Erről álmodom...