Röntgen [antikvár]

Azt a mondatot Mindennap észre fogom venni azt a mondatot, amit csak én hallhatok meg. Az, hogy mindennap leírom majd azt a mondatot, amit csak én írhatok le, végtelen nagyképűség lenne. Igazából napok óta nem vágyom másra, mint hogy Prágában üljek, fent, Strahovban, a Fekete Bivalyban, szafaládét egyek mustárral és persze sört igyak, ottani sört, amint nyolcvankilenc tavaszán. Lassan egy hete minden nap eszembe jut az az álomi nap a cseh szakikkal, akik ott töltötték az egész délelőttöt, sőt vélhetőleg egész életüket. És ez a kép nem a múlt, nem emlék, hanem lélekdarabka, voltaképp én vagyok, csakis én. Enielkébe harapó ember, ki önmagára vágyakozik.