Római toronyzene [antikvár]

Azt vetik szememre, hogy én csak innét rég kiiialt idők hamuját emelném zsákba (persze: bírnom is kéne! - így, ők -izmosan, ifjún, Szép, ha volna még maradék belőled). Mostohább felén, a világ határán leltelek. A porban aludva vártál drága vitorlást, ám a pápa körmenetére nem vitt senki, múlt alól kiemelve Téged. Nem ütött harangsuhogás lovaggá. Egy hatalom sem küldte ékköves kocsiját eléd, Szép! Mit tehetne már Veled utca s kastély? Üzlet ajtaján marakodva Hozzád senki se tódult. Óceánnyi csöndbe borulva köt szám. Megtaláltalak s - törököm! - nem engedsz. Én vagyok Te. Szétbogozatlanul ring egyfele sorsunk.