Bővebb ismertető
„Ráolvasások könyvét'' tartja kezében az olvasó. Mit is jelent ráolvasni? A szó mágikus erejével hatni; vagy, mint a ráolvasások egyik amerikai kutatója mondta: ennek segítségével képes a varázsló a jövendőt szándékának megfelelően alakítani. A ráolvasás a mágusok, javasok kezén, egy hagyományos rituálé kereteiben elmondva esőt hozhat, betegséget gyógyíthat, elűzheti a kártevőket a háztól - legalábbis a benne hívők tudása szerint. „Árpám múlj el!", vagy „Patkány mars!" - mondják a legegyszerűbb ráolvasások; legtöbbször azonban ennél költőibb szövegekről van szó. Mint Jákob Grimm oly szemléletesen megfogalmazta: a „szavak hathatósságához az szükséges, hogy kötött, ünnepélyesen megformált szavak legyenek." Egy 1635-ös kézirat szerint „az élő Istennek szent parancsolatjával, Bódogasszonnak szent igéjével" mondja a varázsló szövegét, tehát szép szavakat mond, költői nyelven. Nyilas Atilla kötetében nem „valódi" ráolvasásokkal, szükséghelyzet szülte mágikus szavakkal találkozunk, hanem a költészet szférájába emelt ráolvasás-allúziókkal. Ezek nem „hasznos" szavak, hanem már csakis szép szavak, „tiszta" költészet, amelynek azonban még nagyobb hatalma lehet, mivel költő mondja a szép szavakat. Verseivel nem betegséget gyógyít, nem a férget űzi el a háztól, mégis, miközben szép szavaival a költészet régiójába emel, „mintha"-ráolvasásaival visszautal a költészet archaikus, mágikus attitűdjeire. Így tesz, amikor a szó hatalmával játszva megidézi a természetet befolyásoló varázslót, aki a rovarokat maga köré tudja gyűjteni, vagy amikor imáinak, fohászainak litániaszerű felsorolásaival a mágikus kívánságok természetátalakító hatalmára emlékeztet. Meggyónni való „gyávaságainak" felsorolása, vagy ismétléses névjátékai egyaránt régi varázsigéink jellegzetes ismételgető, nyomatékosító gondolat párhuzamos szerkezeteit idézik. Egyik „ráolvasására" utalva, a hajdani varázslók módjára a „semmivel" szemben létrehozza a „van"-t: vagyis (Csokonai szép szavaival) a „semmiből világokat" teremt, a költészet világát.