Bővebb ismertető
GYERE VELEM, kortárs olvasó! Mutatok valamit. Pontosabban, ne is velem gyere, menj magad. Vessz el, tévedj el egyedül ezekben a versszövegekben. Egyedül vagy. De ez a legjobb fajta, ikaroszi egyedüllét. Lehet pattanni, hullni. Én nagyon élveztem, elvesztem, tévelyegtem, megkerültem, izgalmas lélekkaland volt. Menj hát, indulj te is Payer Imre labirintusába VALAHOL, A KÖZEPÉN ott ül a szerző, szomorúan, mitikusán és egyedül, mint a szentháromság. Gubbaszt egy íróasztal mellett, és néz, csak úgy maga elé. A labirintus közepe egy üvegbura, abban üldögél türelmesen az Imre, jól látni őt, miközben persze saját arcod is visszatükröződik. Beszélgetni tehát nem lehet vele. Ám alul, a bura és a betonpadló között van egy papírlapnyi rés. Éppen egy lapnyi rés, azon adogatja ki a verseit. Keresd meg őt olvasó, fogadd el e könyvlapokat, nem fogod megbánni DE VIGYÁZZ, lehet, hogy nem is valódi labirintus, hanem egy ámbráscet belsejébe kerülsz. Vigyázz, ő nem tud Mellville-rői és Moby Dickről, se arról, hogy valakinek meg kéne mentenie téged. Payer Imre a 6-os villamoson ábrándozik éppen, zötyögve. Nem számíthatsz rá, pedig ő még az ámbráscetről is tud. Ő lát téged valahogyan. Tehát igazi költő. Egy remek, friss kötettel a zsebében... // Payer Imre immár két évtizedes irodalmi pályáján költőként, kritikusként és egyetemi oktatóként is sokat tett a kortárs magyar irodalom önmegértésért. Az eddigi három kötetében olvasható lírájának nyelv-poétikai teherbírása stabil, költői teljesítménye a kísérletezések ellenére is egyenletes, verseinek epikus alapmozzanati és az ebben is látszódó nyers irónia pedig kitüntetett figyelmet érdemel. Ugyancsak elismerést ér a klasszikus műveltséganyaggal vagy még inkább a műveltséggel mint toposszal való játék Payer verseinek többsége ugyanis egy-egy konkrét előszövegre, vagy egy-egy tradicionális strófaszerkezetre utal vissza, de olyan mennyiségben és olyan ötletesen, hogy kevés is mindezt pusztán a hagyományhoz való viszony egyéni alakításának nevezni. A torzult idézetek, a metaforikus vagy a hangzásra építő, asszociációs retorikai technika végső soron a megszólalás lehetőségére kérdez rá. Erre utalnak a lírai monológként is felfogható szerepversek és a nyelvileg erőteljesen neologizáló versek sorai is, melyek a hagyomány közvetítettségének tudatát a saját költői megnyilatkozás részévé avatják, tudva, hogy bármiféle tradíció megjelenítése kizárólag az elhagyás alakzatain keresztül jelenhet meg. Az új kötet mindebből még többet ígér, ráadásul átgondoltabban, következetesebben, célratörőbben, egyszersmind egységesebben és erőteljesebben. Payer költészetének új útjait nyithatják meg ugyanakkor azok a versek, melyekben a nyelvfilozófiai beszédmód az ironikus reflexió és az irónia nélküli léttapasztalat tárgya egyszerre. Ezek Payer Imre költészetének eddig is markáns körvonalait még inkább megerősítik, összetéveszthetetlenné formálják. Bedecs László ajánlása