Paraszt-ébredés [antikvár]

A magyar föld ősi televényéből csodálatos erők sugárzanak ki. Ezek az erők nem csak aranyló kalásztengereket érlelnek, de az ősi földet munkáló parasztságnak a lelkéből is néha aranynál értékesebb kincseket csalnak elő. A magyar földnek ez az ősereje ihlette meg Asztalos P. Kálmánnak a lelkét. Ott született a magyar rögön. Apja, nagyapja és minden őse a földet munkálta, az egyik a barázdát hasogatta, a másik magot vetett az áldott magyar földbe és tüzelő nap alatt aratta le verejtékes munkájának igaz gyümölcsét. Ő sem szakadt el soha a rögtől. Most is a barázdákat hasogatja, veti a magot és tűző nap alatt aratja a termést. A magyar tűz azonban a lelkét is lángra lobbantotta és a benső tűz csengő rímekben sírja el nemcsak saját, de egész paraszt fajtájának örömét, bánatát, ezer gondját és ezer fájdalmát.