Nyugtalan gyönyör [antikvár]

Együgyű bölcsesség (Tanítványaimnak) Időnk lejárt: félsz-e, örülsz-e? Tudod, ml vár rád ott kívül? Tekinteted új égre vágyik? Itt meg egy kézfogás kihűl (Nevetve - sírva, együtt - szemben: bizony nehéz volt ez nekünk. Sokat tettünk, de nem vigasztal: eleget sosem tehetünk.) Indulj hát! Hit, kenyér kitartson! Remélem, néha még látlak, és számba vesszük, merre jártál nekivágva a világnak. Ne azt mondd majd, hogy mit szereztél, milyen csúcsokra vitt a szél: arról beszélj, hogy kik szeretnek, s kiket szeretsz, arról mesélj.