Bővebb ismertető
Három évtizedes pálya bemutatására vállalkozik a gyűjtemény, Kalász László öt verseskönyve legjavát adja közre. Az olvasó nyomon követheti a költői portré alakulását, gazdagodását, lírájának elmélyülését, kiteljesedését. Sokszínű és változatos világ az övé, de emberi-alkotói magatartása mindvégig egységes és következetes. A pályakezdés idilli verseiből s a későbbi évek megszenvedett tapasztalásaiból táplálkozó költeményekből egyaránt kiteszik a szelídkonok erkölcsi hajthatatlanság, a magát meg nem adó, küldetéstudatát őrző költő hite, az otthoniakhoz és a nagyvilághoz tartozás kettős kötöttsége. Jelkép erejű a kötet címadó verse, a leírt szó hiteléért, az írott szóért vívott mindennapos küzdelmét fejezi ki. De lírájának van egy nyugalmasabb, melegen otthonos, bensőségesen ismerős tartománya is, hiszen hozzá "lejönnek az őzek széles csapáson", s ha ledől, "akkor a hegyek" a szíve "mellé feküsznek". A megunhatatlan, mert mindig új arcát mutató borsodi tájat, a két keze munkájával teremtett "kertnyi gyümölcsgalaktikát meggycsillagokat paradicsombolygókat" megkapó szépségű költemények őrzik, át- meg átszőve a hazává táguló szülőföldért, az "apró ország csöppnyi anya" jövőjéért, önmaga és mindannyiunk emberségéért aggódó költő féltő szeretetével.