Nagyon fájl [antikvár]

ELOSZO Egy halandó gyermek életigenlése Bandó arról vallott egy régebbi interjúban, hogy pályája nem akkor kezdődött, amikor első tévés szereplésekor egyszeriben megszerette az ország. Születés pillanatától „a pályán" van, akár egy bolyongó meteor, vagy egy száguldó üstökös. Az 1982-es humorfesztivál pályája egyik fontos állomása volt, nem több, nem kevesebb. Való igaz, a Duna sem Passaunál, Bécsnél, Budapestnél vagy Mohácsnál lesz Dunává. Furtwagen és Donaueschingen lakosai is Dunának, pontosabban a Duna főága eredetének gondolják a városkák melletti forrásokat, a házaik alatt csordogáló csermelyt. Bandó is tekervényes úton jutott el idáig, hol súlyos köveket görgetve, hol padokat építve apró kavicsokból és csillámló homokszemekből. Akár a folyton hömpölygő, időnként áradó folyó, egyetlen percig sem pihent. Ha kellett, új medret vágott, ha pedig másképp nem araszolhatott előre, gátakat szakított át, és egyre csak űzte, hajtotta a cél: kiteljesedni a tengerbe simuló deltában. Az énem harmadik oldala, írta könyve alcíméül, és én, aki régóta nyomon követem pályáját, mondhatom: csak a szójáték miatt, ugyanis hitelesen így kellene hangoznia: az énem sokadik oldala. Mert akár a gyermek, ami a keze ügyébe került, kipróbálta. Egészen pontosan: mindenben kipróbálta magát. Két könyve a gasztronómia világába kalauzol, fölajzva az olvasó gyomornedveit. Három könyvben írt Istenhez, Jézushoz, és a vallásokhoz fűződő viszonyáról, az ember számára kikerülhetetlenül fontos hitről. Kétkötetes Toscana regénye élet és halál kérdéseire keres, és talál válaszokat.