Bővebb ismertető
PROLOGUS
Újra kezdeni? mégegyszer?
Ha tudnám is, mivégre?
Indulni fogyó erővel útra mit nem ismerek
s nem tudom hová vezet ?
Fordulok inkább vissza, keresve ismerőst, akik szerettek s kiket szerettem. -Mit ígérhet még a jövő? Versenyt futni
ne akarjon a vén! Legjobb ha indul vissza, arra hol szép volt a világ, nemcsak a régi, otthoni, nemcsak az emlék -ez a város is nemrég: az Angolkertben az orgonák,
fehérek, lilák, romos utcákon a sok vidám diák, az utcákat fölseperték, a fejekben is rend volt, tisztaság Ki tudja: mért volt szebb akkor az alkony, kamasz lányok ingerlő járása, nevetése - Jaj, mikor romlott el így a világ -?
Ó mert bennem is kihűlt a vágy, a láz, a holnap egyre feketébb, az idő naponta megaláz: csúf csomók ütköznek ki bőrömön, májfoltok,
kidagadt erek, -Nézzétek felmart arcomat: mitől sebzett? mi marta
mélyre ráncait: honvágy? gyötrő éjszakák? milyen nyavalyák - ?
Övig járok itt a sötétben, de arról ezer fény világol; csábít a visszaút: a múlhatatlan mult: egy sárga lámpafény (mellette mama varrogat), egy kapualj, hol egyszer sírtam a vágytól ősszel s meg akartam szökni e rossz világból
Hol vagytok? vagytok-e még? régi barátok
„abból" az időből,
t'Xf^'
r f.l ,, f,
• i i I ¦ I 1
í
1 w )1
w.
fim,
iiuam