Még itt vagyok! [antikvár]

LOVÁSZ LÁSZLÓ 1936-ban született Mezőkovácsházán. Gyermekként látta és megélte a vidéki életforma szépségét, de gondját, baját is. Gimnáziumot Szeghalmon végzett az 1951-55-ös években Péter András helybéli gazda hagyatékából 1926-ban beindított református gimnázium jogutód középiskolájában. Itt kedvező hatások érték a hely és a tanárok kiválósága révén. Különösen Fülöp Károly költő-tanár és Sándor Jenő igazgató-tanár példája növelte irodalmi érdeklődését. Érettségi után azonban műszaki pályát választott 1955-1960. elvégezte a varsói SGGW Faipari Technológiai Karát és jeles mérnök-magiszter diplomát szerzett. Hazatérése után a bútoriparban dolgozott Budapesten. 1964-ben kinevezést kapott a győri Cardo Bútorgyár igazgatói posztjára, majd 1979-ben Csongrádra került a Tisza Bútoripari Vállalathoz, ahol 1989-ig, megbetegedéséig volt a több gyáregységes vállalat vezérigazgatója. Súlyos betegsége miatt 1990-ben véglegesen nyugdíjas lett. Ezután már csak részmunka időben végzett gazdasági feladatokat (önkormányzati képviselő, tanácsadói, kistérségi területfejlesztő), és az olvasás, az irodalom egyre fontosabbá vált számára, amit Csongrád pezsgő irodalmi-kulturális élete is ösztönzött. 2007-ben jelent meg első verses kötete „Múló évek" címen. A kötet sajátos válogatás volt verseiből. Az elsö kötetből kimaradt és azóta született új verseit tartalmazza ez a könyv, mely példamutató őszinteséggel utal a múltra, ám a címadó versében is feltárt érzelmi ellentétek, a jelen és jövő reményei is felfedezhetők a versekben. A történelmünkre visszapillantó, emlékező írásokban szinte prózai puritánsággal fogalmazza meg véleményét, elvárásait, jövőképét, magánemberi és közéleti hitvallását. Csongrádról írott versei érzékeltetik, szinte a teljességre törekvéssel dokumentálják kötődését és vonzódását e városhoz, annak népéhez. Bár nem csongrádi születésü, de a városban leélt 30 éve ide tartozóvá nemesítette. Góg János Juhász Gyula-díjas költő HM- ¦ j: r l' ¦ 1 . ¦ i ¦ I' íi ' l'i''- I" I' ".!'ll/i i