Magamból csendet [antikvár]

Ajánló Vajon hány évszak van egy ember életében? Mintha Éva mindenre emlékezne percnyi pontossággal. Mennyi kérdés és mennyi kaland, hiba, jó vagy rossz döntés! Utazás és sport, persze a szerelem is és még sorolhatnánk. A verseiben nemcsak a fájdalom, a gyász, hanem az életöröm is jelen van. Annyi bizonyos, hogy Éva jól döntött, hogy verseket ír. Nemcsak azért, mert neki örömet szerez és a maximahzmus sem teher a számára, hanem adni akar és md. A versei összessége a szivárványhoz hasonlít, amely sokszínű és mégis egységes. Elvarázsol soraival minket a kavicsoktól a sziklákig, és a könnycseppektől a tengerekig. De nem veti meg a csillagok imádata mellett az utazást és a sportot sem. Annyi színt láthatunk ebben a kötetében, hogy szinte kirajzolódik a személye, a lelke, az arca, de a hazafisága is. Bár későn kezdett el írni, nagy kincs az a sokévi tapasztalat és mdás, amit át tud nekünk adni soraiban. „Diófa csúcsán ébred az élet " — írja egyik versében és ennek megfelelően is éH meg a mindennapokat, amelyet nem rejt el, és nemcsak kimondja, le is írja nekünk. Semmi sem jellemzőbb rá jobban mint ahogy másik versében írja: „nagy ívű dallam él a szívemben felemel repít simogat emlékek vággyal kergetőzve fülembe súgják csókjukat" (aholélek c. vers)