Litai [antikvár]

ÁLTaí Imádságok návza óé őv páöiov SvrjTá) ávópí Kará vovv év Tá) éavTOV ^íco éK^aíveiv. S^lleme alapján a halandó férfi saját életéhen minden léte^^n könnyen túlhalad. [ford.: Kapitány György] [1] Imával kezdeni. Mert s^ó, tett, s^^ándék, kívánság megs^enteletlen, pogánj, mint a megszelt kenyér, ha nem éri a keres^. Ne végy a s^dha kenyeret, ha nincs megáldva. S ne mondj ki s^ót soha és főként le ne írj soha, míg a Nagy Hatalmak egyike nem s^ólt: lehet. Imával, mindig imával keí(deni. Napot, utat, munkát, ebédet és a s^t, akár ha s^l, akár, ha írva van. [2] Isteni Sí^ó, Hatalom, te, aki szitál és lett, aki mindig szitál a'í^ta s mindig lett a semmiből, ami még nem volt, valami, S^ Úr, — mióta szolgálok neked? Már nem tudom, csak a^, hogy eddig mindig a^t hittem, a^: én. Tehetség? Munka? Tudás? Akarat? Mindegy. De: én. Es most elős^r, most e pillanatban tudom, most tudom, hogy: nem. Te vagy s te voltál Ebben a pillanatban. Most tudom, tudom.