Köszönet mindenért... [antikvár]

Néhány gondolat Kissné Varga Rozália kötete elé Felkérésre vállaltam el a megtisztelő feladatot, hogy Kissné Varga Rozália Köszönet mindenért című, új verseskötete elé néhány gondolatot - ajánló sorokat - megfogalmazzak. A szerzőnek ez immár az ötödik kötete, és a címe önmagáért beszél, szinte a teljes kötetben ez a köszönet, a hála dominál, annak, akit illet, akit megillet. Nem feladatom, nem célom és nem is vagyok illetékes e kötet írásainak - verseinek - a bírálatára, minősítésére. Észrevételeimet is külön állítottam össze, itt és most valóban csak néhány mondatban foglalom össze mondandómat. A kötet nincsen fejezetekre, ciklusokra, belső kötetekre osztva. És sem a kronológia, sem a tematikai csoportosítás nem érezhető, sőt a lírai hangulatú és tartalmú versek között ott vannak a konkrét családi (testvér, unoka, édesanya, stb. személyekhez vagy személyekről írottak, és gyermekeknek szóló, akár mondókáknak minősíthető) versek is. A Köszönet mindenért versei valóban köszönnek mindent, amit elsősorban azoktól kapott a szerző, akik már nincsenek emberközelben, akiktől végképp el kellett búcsúznia. A versekben a hála, a köszönet és mindenekelőtt a szeretet hangja szólal. A kötet címén belül, a versek címei is elárulják ezeket a vonzatokat: szeretet-szerelem, gyász, hála, köszönet, vallásosság, stb. érzelmeket. Mégis nagyobbrészt a gyászoló, vagy gyász-hangulatú, de vigasztalást kereső versek dominálnak. (Az elvesztett társ és fiúgyermek gyásza.) És a versek