Kosssssava [antikvár]

ÁLMOMBAN VERSECEN JÁRTAM Álmomban a verseci katedrálisban térdeltem sokadmagammal, zúgott az orgona, a kórusban ott énekelt minden halottam, halottunk, és misét az öreg Bodai esperes celebrált, akinek hiányzott mind a húsz körme. Ritkán álmodom, azt is többnyire elfelejtem, mire álomittasan, kótyagosan felneszelek, feltápászkodom. Olykor a reggeli, közvetlenül a felébredés előtti álmokból-álomgubancokból sejlik csak föl egy-egy foszlány, amely a nap folyamán még néhányszor csalfán felvillan-megcsillan, mint a mohos mükavics mögött eltűnő akváriumi (arany)hal fátyolszerűen tovarezgő-hullámzó uszonya. Az éjjel azonban rosszul voltam. Arra riadtam fel, hogy émelygek, szédülök, s valami mintha rám telepedett volna, nyom és lassan, de szívósan igyekszik bekebelezni. Megpróbáltam felébredni, felülni, lerázni magamról a fájdalmat és a csontomig hatoló megmagyarázhatatlan félelmet - sikoltani! de mint valami sötét, ragadós, végeláthatatlan és mélységesen mély dágvány kapaszkodott belém, tapadt hozzám az álmom, sehogy sem tudtam magamat belőle kitépni. Megkíséreltem a jobb, majd a bal oldalamra fordulni, túldobni magamat az egészen, megkeresni a fejem felett vagy a mellettem álló asztalkán - itt kell valahol lennie! - a kapcsolót, de ezernyi sötéten visszahúzó karral, karommal, lerázhatatlan, megfoghatatlan, áttetsző hálós lepellel nyúlt utánam a hagymáz, s én ismételten alábuktam, alábucskáztam, elmerültem benne. A megáradt Mesic patak szennyes vize forgott-kavargott a Kápolnahegy oldalából kibányászott szabálytalan alakú, ezüstösen csillogó gránitkövekkel kirakott folyókában, s forgatott engem is, sodort a Baláta felé. A Magyar utca, a Temesvári utca, a Vracsár utca s a Vízi utca házai ; if; i v: I ! ) ' S,- \ . . ^ Jf !! I ,