Kialvó csillagok [antikvár]

Új költőt mutatok be, mélységen tisztelt közönség: Bittermann Béláné, nemesapáti Áts Evelin, ez a nem mindennapi tehetség, aki költészetének pompájában kopogtat a szívek ajtaján. "Kialvó csillagok" a címe az ő kis kötetének, mely egy izig-vérig magyar és Istentől megáldott talentumnak az első megnyilatkozása. Versek, melyek egy megtisztult asszonylélek sugárprizmáján keresztül fénylenek át a mi érzésvilágunkba, leheletfinom érzésrezzenések, melyek a költői lélek szövevényein keresztül nagy és mélyértelmű gondolatokká izmosodnak, gondolatok melyek érzésekké finomodnak, hogy annál nagyobb és fénylőbb erővel robbanjanak az olvasó lelkében. Kialvó csillagok! Szimbolikus cím. Jelenti az emberi lélek elomló álmait és reménységeit, amiktől megfosztja a szegény, küzködő lélekmilliókat az élet, a rideg valóság. Igen, mindnyájunk lelkében kialszanak lassan a csillagok... de az uj költőnő poézise az ő szeszélyes szivárványát is fölcsillantja előttünk, kik az élet karavánjában vonszoljuk tört szivünket nagy és ismeretlen céljaink felé.Az igazi művészet az egyszerűséget keresi. Erre törekszik az uj költőnő is, aki ugyan még erős forrásban van, de már is ösztönösen megtalálja azokat a formákat, szineket, hangokat, amelyek a magyar nemzeti költészet ősmotívumai. Elveti a sallangot és a cikornyát öntudatosan, nem keresi az internacionális képeket, szólamokat, beteges frázisokat, nem kell neki a napnyugati rongy, a dekadens színfolt, hanem egyszerű, erőteljes, tiszta és egészséges érzésvilágával halad az ő utján, a tisztultabb régiók felé. Valójában ugy hat ez a verskötet, mintha valami szép és egyszerű erdei csokor volna. "Ugy nőtt, ahogy Isten nőnie engedte", mondja a költőnő s ezzel hitvallást is tesz az ő élete, szíve és költészete mellett.