Jónástól Jézusig [antikvár]

ELOSZO m magyaKok, bán fU6 nép vagyunk, ám nagy feöí-tökkíí éi 4.fiókkat fiendelkezünk, akikmk ievékenyóé-ge ón-láA-c hatáióal^volt nemze-ti öntudatunk, 6zztte.-, miiégünk éi történelmünk ?oimátáAában. Ez a aoi a légi regÖAÖknét kezdódck éi folytatódik TímcóvafLi Pelbálton, Tinódi Lantoóon , Balaai Bálinton, Pztö-/!in, A^ianyon éi Adyn keieóztül Jlléi Gyuláig, Váczi Mihályig éi a modeimkig. Legnagyobb költőink voltak a váteizcink, látnobaink, utunk mutatói éA a lelkz-óedéA ihletői a tfiagikuA magyar töiténele/n nagy AoiA^ordulói között. Jóllehet költőkben mindig bővelkedtünk,azonban annál ?zegényebbek voltunk pap-költőkben; éA ez reánk magyar reformátuAokra ía áll. Papjaink közül bár Aokan költenek jó verAeket ?a itt-ott meg ía jelennek ezek,. mégiA kevéA az izzÁg-vérig pap-költőnk, akiknek Azámóttevő' terméAe van a ?elmérhető hatáAt gyakoroltak. Tompa Mihály, SzabolcAka mhály neve mellé j'óézerével cAak Vargha Gyula, MuA.aközi Gyula, BódáA JánoA éA Vékei TamáA nevét tehetj'ük. Pap-költőinknek ez a Aora moAt Horváth Loránddal bővül.Köl-téAzetével egyre AzéleAedő kör iAmerkedhetett meg Erdélytől HagyarorAzágon át Kanadáig a Re^ormátuAok Lapja, a ConfeAAio éA máA folyóiratok jóvoltából. A-zonban igazában véve ez a verAeAkötet az, amely köl-téAzetérŐl teljeA képet ad. Talán egy költőre Aem illik jobban az az álli-táA, hogy a költőt meghatározza Hona, Kora éA Hite. Ez a három az ami költéAzetének legfőbb témáját adja: mindent, amit eddig irt ezek körül helyezkedik el. Horváth Loránd az egyetlen reformátuA pap-költő akinek lAten három hazát adott: Erdélyt, Romániát éA Kanadát. Erdélyben a magyar nyelvű reformátuA egyház papjának, Aőt költőnek lenni Azinte a lehetetleniég-gel volt határoA. (ÁégiA,- Aem igehirdetéAe. Aem teológiai munkáAAága, Aem költői dala- nem némult el. Kanadában,egy Azekularizált tárAadalomban omló-fogyó éi Aokak által elhagyott, vagy közömbÖAe.n kezelt magyar reformátui egyház lelkéAzének lenni A magyar