Jisei [antikvár]

Japánban, mint máshol a világon, szokássá vált végrendeletet írni, mikor valaki a halálra készült. De valószínűleg a japán kultúra az egyetlen, ahol az "élettől való búcsúzást" (jisei) versbe foglalták. Ez hamarosan tradícióvá vált, és széles körben elterjedt. Ha megvizsgáljuk a japánok által az évszázadok során hagyott végrendeleteket, csak néha találunk bennük a túlélőkhöz intézett olyan utasítást, ami szociális vagy morális életvitelükre vonatkozik. Általában a hagyaték megosztásával foglalkoznak. Úgy tekintsük e verseket, mint az udvariasság utolsó megnyilvánulásait azokhoz, akik tovább élnek? Nos, a búcsúversek inkább láthatóvá teszik: halál előtt a japánok hajlanak arra, hogy megtörjék azt az udvarias tartózkodást, amit egész életük során megtartottak. Búcsúversek százait kell átfésülni ahhoz, hogy egy vagy két olyat találjunk, amely az udvarias búcsú stílusában íródott. A búcsúversek tükrözik talán minden másnál jobban a japánok szellemi örökségét. Sok japán készül a halálra, amint érzi ideje közeledtét. Ezek az előkészületek leginkább derűs hangulatban történnek, majdhogynem örömteli várakozással arra az utazásra, amely a következő világba vezet.