Ím hol az ember [antikvár]

Részlet:Az éj haván, kékfestő abroszondermed a sár, tegnapi lakomasápadt húsai fagynak a tálrahűlnek a holdak alvó ujjaidonmár messze jársz - a sűrű fák közöttvilágot gyújt a házban valakidunna alól éneket hallaninagyanyád hív a rég elköltözöttoly lágy a dallam, nincs hozzá szövegcsak lüktető tenyered éreti meg hogy fölizzik a sáraranys már hajlitod a selymes agyagotés újragyúrsz embert meg állatotszertegurulnak, törnek a nippek