Ihlet virága [antikvár]

A két világháború közötti munkássors újfajta élményanyagot teremtett, amely kifejezésre várt A munkásköltészet akkori új hulláma - Zsigmond Ede, Vető Miklós, Knopp Imre, Szüdi György, Vaád Ferenc, Rajcsányi Károly, László Gyula, Földeák János, Benjámin László - vállalkozott végül is a feladatra, elszántan engedelmeskedve a kor parancsának Szilágyi Kálmánnak ebben a költői csoportban lett volna a helye. Ám ő magányos harcosként küzdötte végig az életét, elszórt publikációk, megfakult kéziratok maradtak csak utána. Ezeket gyűjtötte össze most leánya, Szilágyi Edit - s adja át jó szívvel az olvasónak. Szilágyi Kálmán versei nem csupán kortörténeti dokumentumok, de komoly költői értékeket hordozó, gyönyörködtető és megrendítő olvasmányok is egyben. És tudósítások századunk talán leghányatottabb korszakából, amikor a költészet még a szociológiát, valamint a politikai röp- és vitairatokat is helyettesíteni - vagy legalábbis kiegészíteni - igyekezett Szilágyi Kálmánt sem érdekelte „a költészet maga", akárcsak halhatatlan kor-, elvés pályatársát, József Attilát Csak azért írt verseket, hogy azok majd a legkonstruktívabb emberi indulatok cinkostársaiul szegődjenek, magabiztosabbá téve a felszeg humánumot egy mind embertelenebb világban. Még leggyengédebb, legszemélyesebb lírai verseiből is póztalan elkötelezettség sugárzik Lekötelezett viszont egy percig sem volt soha. Ezért hiteles ma is - és jelent jó olvasmányt sokaknak.