Idő Heroldja [antikvár]

Várnai Zseni 1890-ben, a Bakony-széli Nagyvázsonyban született. Színésznőnek készült, meg is szerezte a színiakadémiai diplomát, de nem lépett színpadra. Férje, az ugyancsak költő Peterdi Andor révén került a munkásmozgalomba. Verseit rendszeresen közölte a Népszava. 1914-ben, Révész Béla előszavával jelent meg első kötete, melyet két-három évenként követett egy-egy újabb. Az ellenforradalom első éveiben hallgatásra kényszerült, majd mitológiai történetekbe, látszatra ártatlan dalokba rejtette forradalmi mondandóját. 1943-44-ben antifasiszta csoport élén állt. 1942-ben kezdte el írni önéletrajzi regényét, Egy asszony a milliók közül címmel, melyet a hatvanas évek tapasztalatainak segítségével formált egységes, zárt egésszé. Több mint húsz verseskönyve mellett írt a gyermekeknek és az ifjúság számára is. Ezzel a gyűjteményes kötettel - 1911 és 1944 között írt versekkel - indul Várnai Zseni életművének kiadása. Jellemző vonása az egyén és a történelem erőpróbáit egyszerre láttató, összetett anyai érzés, mely a pálya kezdetén is több volt a napi gondok és örömteli elcsodálkozások puszta leírásánál. Az 1912 májusában született Katonafiamnak, melyet a költőnő a munkássztrájk melletti kiállásnak szánt,a háború elleni tiltakozássá, majd az őszirózsás forradalom egyik leghatásosabb dokumentumává nőtt; refrénje szállóigévé: "ne lőj fiam, mert én is ott leszek!" Kosztolányi figyelmét - a korai Várnai-versek olvasásakor - a "nőies kihívás" mögötti tartalom, a természet nagy titkaival kötött szövetség ragadta meg. A fejlődés igazsága - mint az emberség kritériuma: hogy az anyai ösztönösség, termékenység nem tűri a pusztulást, a tej pedig édestestvére a vérnek..."Proletárköltőnő program nélkül, mert proletár életet él" - állapította meg a Nyugatmozgalomhoz tartozó kortárs költő. És mindenekelőtt az Altató-t emelte ki - "egy fáradtságtól részeg anya rajongó és álmos dalát", mely épp az egyszerűségével hódít.