Idetett valaki [antikvár]

Az új költőnemzedék egyik ígéretes tagjának,az 1979-ben született Szalai Zsoltnak harmadik verskötete a benső es külső utak bejárásának könyve. Horizontális és vertikális, térbeli és időbeli verses honfoglalás. Felfedező út mindkettő, egyik a gyermekkor álmokkal teli múltjából a jelen időbe, a másik, a tanulmányai és műfordításai által szellemileg már feltérképezett közegbe: a német- és avval együtt a tágabb értelemben vett közép-európai kultúra mindennapjainak világába vezet. Alkatánál, habitusánál fogva Szalai Zsolt finom hangú, az élet legapróbb rezdüléseire is éberen reagáló lírai költő, a személyiség mélyrétegeiben létrejövő miniatűr lételmozdulások kifejezésének avatott mestere. ízig-vérig a köznapok átfutó életképeiben gyökerező harmóniák láttatója. Figyelmének középpontjában éppen emiatt csakis azok a jelenségek állhatnak meg érvényesen, amelyeket mindannyian maradéktalanul megélhetünk, mint amilyen például egy, az erkélyen, pihenés, kikapcsolódás vagy munkára felkészülés céljából kézben tartott, gőzölgő teáscsészének az egyetemességbe táguló képe, a prágai Szent Vitus Székesegyház szobrai, világra vetülő ablakfényei, vagy a magasztos fichtei filozófia helyét a figyelemben elfoglaló jénai eső. A Szalai-féle verses honfoglalás különösebb „költői" felhangok nélküli folyamatának fontossága csakis ebben az érzelmileg szándékosan, szinte szemérmesen visszafogott közegben értelmezhető. A hangnem látszólagos lehalkítottságában éri el a Szalai-vers azt a célját, hogy a modern és a hagyományos magyar versnyelv finom ötvözésének segítségével létrehozott költemény mögöttes tartományaiból kihallható legyen ennek a kötetről kötetre gazdagodó költészetnek minden regisztere. Kemsei István