Horizont [antikvár]

Senki istenhozottja Születésideji sületlen tréfánk negatívja: amikor kint félénk felhőtartásban hozták a megmosdatott estét, és emberdermedt sötét tárgyakká váltak az évelő növények, minket kívül-belül vérrel kent be Anyánk. Most pedig azt mondja, könnyű nekünk: — Súlytalan tréfa vagy, staféta, semmiből kivonva, morózus métely, senki istenhozottja, porból hús, akárhonnan se való, ki békéről beszél, de magával hadban áll. Ott mélyen, ott a türkiz lüktetés. Együtt magányosak. Látásunkból kimered szigorú homlokunk. Nem játszhatsz — a valóság nem ily egyszerű — ideákkal. Önéletrajzi narratívánk türelmes akvarelljein lassan szárad a festék — csontváz szárítókötélen.