Gorgó mereng [antikvár]

ElőszóHa azt hiszed, hogy olcsó élvezetlesz könyvem, akkor dobd a sutba még most:az út velem meredek, szakadékoss fehér-izzó csúcsok felé vezet.Megláthatod, az ezerrétű létlelkemben a képét hogyan feledte.Az alakok a tó lágy tüköréthogy ellepik, egymásra tekeredve!Itt még követsz, d hogyha majd utunke jelenség-világból kilohol,találok-e mellettem valakit?Velem maradsz-e, hogyha eljutunka legtávolabbi övig, aholtúlélesült fény s végső árny vakit?!