Gondolatok fiókomnak [antikvár]

Ajánlás Kedves Olvasó! Könyvemet szokatlan módon, egyik versemmel ajánlom szeretettel, mely sorrendben a huszonhatodik, és írtam volt a huszonhatodik évemben. Mire negyven éves leszek Mire negyven éves leszek, írok ötven verset. Ötvenet a negyvennek Ötven szép gondolat, mely foglalkoztat, gondolkodtat, -igaz, csak fiókomnak Mert fiókjának írogat, aki magában sírogat. Gondolattól terhesen, önmagának lelkesen. Céljául tűzi ki, önmagából űzi ki: - mi benne megfogan Nos, éveim száma negyven, verseimét túlhaladtam, és így lett százhuszonegy. Néhány utolsó vers a végtelen döbbenet szülötte: támadás, mely az emberiséget érte! A kötetet már lezártam, amikor megérkezett az Amerika elleni támadás híre. így az aktualitása végtelen szomorúsággal tölt el: - az erőszak, ami ellen szólni kell! Hogyan választottam a címet? Nos, idáig valóban egy dossziéban őriztem őket a fiókomban, melynek valaha azt a címet adtam: „ Gondolatok fiókomnak" Hogyan születtek a versek? Az elsőnek, melynek címe Hazafelé, különös története van: a félelem szülte. 1982-ben egy ködös novemberi éjszakán színházból hazafelé menet, hogy elűzzem a félelmemet, magamban játszottam a gondolatokkal és a szavakkal. Mire hazaértem kész volt a vers a fejemben. Második versem, a Kérdezlek Debrecen pedig kedves szülővárosom, Debrecen múltja körül kavargó gondolataimból és kedves írónőm, Szabó Magda Álarcosbál és a Régimódi történet című regényei alapján született. Ugyancsak a Régimódi történet egyik mondata adta az Anyám a fény című versem alapgondolatát. Szabó Magda ezt írta: „Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani. " Ez a mondat örökre a