Bővebb ismertető
Minden megismerés közül a legmélyebb a költői megismerés. Ez hozza felszínre az emberi élet legigazabb és legtisztább igazságait. '56-ot is, '56-os forradalmunkat és szabadságharcunkat is ez állítja elénk leglényegibb valóságában. És amit róla a kortárs költők a világon mindenütt kimondták - e költők minden kulturális vagy akár civilizációs különbözősége ellenére meglepően azonos: A magyar '56 csoda. Világmegváltó csoda. Vele mintha Isten mondaná a föld népeinek: „íme az ember, amilyennek a teremtés hajnalán elgondoltam: nagylelkű, hősi, testvéries, eszméiért halni kész. íme a nép, a fényemet sugárzó. íme új tűzoszlop a világnak!"
Mert ezt mondják ezek az írások egyen-egyenként. Ezt szimbolizálják a történelem halhatatlan képeivel, a kivételes természeti tüneményekkel és az ember lebírhatatlan lelki erejének megnyilvánulásaival.
'56 a morálisan kizökkent világidőt zökkentette helyre. Leleplezte a Szurony Birodalmát, de egyszersmind a Pénz Birodalmát is. „Embert nyomorító ez is, az is. Hazugságra épül ez is, az is" - látták meg és mondták ki a költők '56 fényinél. „Csak a magyarok új világa más. A magyarok új világa Isten arcú világ" - folytatták, és az emberek csodálattal vigyázták Magyarországot és szívük reménységgel telt meg. Később pedig szégyennel és szomorúsággal, amiért nem kelhettek az új világ védelmére. Nem kelhettek, mert nem szabad emberek voltak, hanem csak alattvalók a Pénz Birodalmában.
Aki végigolvassa ezt a száz oldalnyi kötetet, mindent tudni fog '56-ról. Pontosabban: a lényeget fogja tudni róla. Azt, amit újdonsült alattvalójaként a Pénz Birodalmának sejtenie sem volna szabad. Azt, amit ma hatásosabb eszközzel rejtenek előle el, mint volt az ellenforradalmazó egyszerű tagadás, amit az '56-os sebétől azóta már kimúlt ama másik birodalom alkalmazott. Nekünk azonban mindennél fontosabb tudni róla, mert '48 és '56 népe vagyunk. Mert a magyar lét leglényegibb vonása éppen '48-at és '56-ot termő képessége. (Egész történelmünk bizonysága ennek, Attilától kezdve.) Ha veszni hagynánk '56-ot, magyar voltunkat adnánk fel!
Az igazságra legnagyobb hévvel az ember ifjúságában szomjúhozik. Tiszta a tiszta után. Válogatásunkat ezért a magyar ifjúságnak szánjuk, hogy betölthesse szívét '56 fénye, és ez a fény érlelje benne a magyar jövőt.
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.
Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben.
Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.
Márai Sándor Kassán született egy régi szász eredetű családban. Apai ágon a nemesi Ország család rokona. Édesapja Grosschmid Géza, királyi közjegyző, édesanyja Ratkovszky Margit. Márai Sándornak három testvére volt, Kató, Géza és Gábor. Géza Radványi néven vált világhírű rendezővé.
A szülők az elit polgári értékrend szellemében kívánták nevelni gyerekeiket, így Márai Sándor 9 éves koráig házitanítóhoz járt, majd a Jászóvári Premontrei Kanonok Kassai Főgimnáziumába. 1914-ben átkerült Budapestre, a II. kerületi Érseki Katolikus Főgimnáziumba, végül Kassán az Eperjesi Katholikus Főgimnáziumban érettségizett 1917-ben.
1918-ban Budapestre költözött és megkezdte jogi tanulmányait, majd átjelentkezett a bölcsészkarra. A Tanácsköztársaság idején újságíróként tevékenykedett, melynek bukása után először Lipcsébe, Frankfurtba, majd Berlinbe ment tanulmányait folytatni.
Több lap állandó munkatársa lett, a tanulmányait pedig feladta. 1923. Április 17.-én vette feleségül a zsidó származású Matzner Lolát. Még ebben az évben Párizsba utaztak, és 6 évig ott is éltek. 1928-ban költöztek vissza Budapestre.
1930-1942 közötti korszak volt Márai Sándor legtermékenyebb írói időszaka. 1948-ban a Márai család elhagyta Magyarországot és Olaszországban telepedtek le, ahol Márai Sándor tovább folytatta az írást.
1952-ben Márai Sándor és felesége Amerikában telepedett le, ahol öt év kint tartózkodás után megkapta az amerikai állampolgárságot.
1985-ben meghalt Kató húga és Gábor öccse, 1986 januárjában pedig felesége. Végül 1989-ben San Diegóban egy pisztollyal véget vetett az életének.