Föltétlen elégiák [antikvár]

Köznapi vershezszokottságunknak feladatot jelent Bokor Levente kötete. Nem kétséges, hogy új világ ez, mindjárt, ahogy az első költemény fellapozzuk. Nincs átvezetés, nem kapunk kezünkbe Ariádne fonalat: a költő nem fedi fel elődeit, nem mutatja be az őt ért irodalmi hatásokat. Mért fontos ezt lejegyezni? Nem azért, mert első megjelent kötete ez, s azért sem, hogy a nyíltszíni indulás megkésettségét hangsúlyozzuk. /Persze azért ez mindkettő fontos adat. Jellemző a harmincas éveinek közepén járó költőre, aki szakmája szerint műszerész, több éve pedig gondnokként dolgozik. Két gyermek apja. A költészet és a filozófia iránt megnyilatkozó szenvedéllyel, folyvást önmaga megvalósításának igényével éli és kutatja a hétköznapok hétköznapi életét. Dolgozik, gondolkodik, tanul és alkot, a költészetének tápláléka lett ez az életében is jelenlévő kettősség./