Ferenczy Teréz minden versei [antikvár]

Ferenczy Teréz minden versei? Micsoda cím ez ehhez a vékonyka kötethez? Harmincegynéhány vers mindössze s talán a végtelenségig szorgos filológiai kutatás sem tudja majdan félszázig növelni a költőnő verseinek számát. Pedig ennyi a termés. S ha rácsodálkozhatunk a cím s a tartalom oly kiáltó ellentétére, joggal kérdezhetjük: ki ő? Ki ez a Ferenczy Teréz, akinek nevét ma alig néhány irodalom-búvár, megszállott nógrádi lokálpatrióta és néhány szécsényi lakos őrzi? Verseit még ennél is kevesebben ismerik, elvétve fordulnak elő ma ezek, jobbára csak . az unikumokat kereső irodalomtörténeti antológiákban, monográfiákban. Majthényi Flóra alig három évtizeddel a költőnő halála után, 1880-ban már így sóhajtott fel: „Szegény Terézt alig emlegeti már valaki." Újabb száz esztendő múltán már senki sem sóhajt fel... De vajon miért csodálkozott Majthényi Flóra? Hiszen Ferenczy Terézt már életében sem emlegették. Igazi hírnevét - magyar költősors - csak a tragikus vég okozta döbbenet alapozta meg, rövid időre. De hát ki is figyelt volna fel erre a halk hangocskára? A reformküzdelmek heves hírlapi összecsapásai, majd az ezeket felváltó fegyverzörej s végül a mindent elborító kényszerített csend mellékszereplővé tették a költőnőt. Igazából csak halála évében, 1853-tól kezdett megjelenni a lapokban s valódi szenzációt -- de azt is milyen rövidet - csak fájdalmas halálhíre okozott. Utóélete néhány közhelytől volt hangos: merész képzelet, tengermély érzés, édesen fájó hangulat, mi sokat mondó nyelv, folytonos komorság, folytonos lélekvergődés, élt, szenvedett, szeretett, csalódott, meghalt - s vég nélkül sorolták a kor divatos jelzőit, amelyek alkalmazhatók bárhol, bármikor, bárkire.