Fecskék jóhírrel [antikvár]

Kiadói borítója hiányzik.
Az első kötetével jelentkező költő Kecskeméten született. Igen népes család sarja. Apja kívánságára szabó és textilkereskedő segédként indult, de végül a szegedi növényélettani intézetben tudományos munkaerőként dolgozott. Később jogász lett. A költészet életének szerves része, amelyben örök emberi értékek kibontakozását keresi; a téli ágakon néki rügyek sarjadnak, s a költő belemerül a verselő folyók hullámzásába - mindez a pontos kifejezés örömét is jelenti. Markó Pál versei lírai virágos rétté állnak össze, és sokkal többet nyújtanak a túlsó part felé evezéshez; egy szívós akaratú, nagyratörő lélek küzdelmét béklyozó életének gazdag és súlyos élményeivel, a társkeresés és a méltó társra találás nemesítő, előrevivő problémáival. Nyugtalansága, szépségre áhítozása nem éri be a kényelmes nyugalommal, az álharmóniával; mindig a szellemi próbatétel alkalmait keresi, és sorsfordulókon letörli magáról a sós ízzó verejtéket, hogy magasabb kilátóhoz jusson. Megindult szeretettel emeli verseibe szülőföldjét, nevelőit, a gyermekkor fájdalmas háború, máig-sarkalló emlékeit, hogy végül eljusson a lét nagy kérdéseinek feltevéséhez: a felszabadult öntudattal élő ember gondterhelt vallomásaihoz, hogy üres kézzel ne ébredjünk, és faggatóra veszi Szeged város felnőtt-korban térdre ölelő holdfényes erdejét...