Fantomiker [antikvár]

FÜRDÖKÚRA I. Tíz éve annak, hogy válladon megvillant az ősz. Rozsdás hídján kullogtunk a Lukács fürdő felé, tejfehér tested hamar belepte a gőz, a verejtéknek látszó wellness bőrzselé. Úgy lebegtünk a színen, mint római időkben neurotikus múzsák, felfázott istenféleségek, ahogy a termálkádban a két test összedöbbent, jó volt delfinként élni az ösztönkésztetésnek. Aztán a karjaim közt, akár lomha^tompot,^ löktelek az elmosódó partok műkövének. Olyanná vált a húsod, mint az almakompót, ") ikrás és puha, mégsem mondható kövérnek. Csak bámultál, mintyPegas fésülködőnője, ha öléből egy pillanatra felkapná fejét, vajon hagyná-e, hogy lenn továbbdörzsölje -ha nem lesi senki, végre csusszanjon beléd í ez a kitartó törpe a felfekvése mentén, , hogy kibontakozzon nyilvános vénuszod, de a szemlegel tető |Voyeur'polipkarantén gyűrűjében ezt mégitnegúszhatod. Aztán mégis kiszúrt egy okkult ismerősöd, idős professzor, bágyadt, véreres szemekkel, te felnyögtél, és ujjad tüntetően továbbidőzött a lágyszövet alatt kavargó hévizekben.