Érzelmek II. [antikvár]

Átverselt élet Zsenge i^an Rámszakadtak az álmaim, Nem volt szinte semmim Csak a dolgozni tudó karjaim! Teltek az évek Belém haraptak kudarcok S megöleltek Éltető remények. Most itt állok És azt mondhatom jó nekem, Mert sok legyőzött Akadály van mögöttem. A versek a kopott kis füzetből, Újságba, kötetbe kerültek, Furcsa érzés, hogy a falra tűzve Vonzzák a befogadó embereket. Ragyognak a lelkek, A jóságtól ragyognak! Köszönöm olvasóim, Hogy napjaimba örömöt lopnak.