Emlékek VII. [antikvár]

Neked írok Neked írok barna kisleány Mikor elhiszem álomképedet S ott is mitha reám mosolyognál Magamhoz ölellek Tégedet. II. Odazárlak szorosan magamhoz Hogy halljad a szívdobbanást Hogy dobogjon a füledbe Néked Halk szerelmes forró muzsikát. III. Hallgasd, tán érted is ezt az éneket, Megérted ezt az édes csöppnyi dalt, Hogy szeretlek, ezt dobogja szívem, S egyedül a képed őrzi csak. Budafok, 1953. január 30-án Llmondani Néked I. Elmondani Néked nem is tudom, hogy az éjszakában mért is bújdosom. Hogy az elszalasztott sok-sok édes óra, Nem jön vissza nékem többé-többé soha, Énhozzám az élet oly bús, mostoha. IL Elmondani Néked tán nem is tudom, Hogy a szívem lángját mért is altatom. Mert ha ez aláng egy tüzet gyújtana, Leégne a szívek kincses trónusa. S nem maradna nékem, csak bús éjszaka.