Együttállás [antikvár]

Részlet: Előszó Szerencsés együttállás Az együttállás egyrészt asztronómiai, magyarul csillagászati fogalom, a csillagok tudósai akkor beszélnek ilyenről, amikor egy bolygó a Földről nézve a Nap irányában látszik. Másrészt asztrológiai idea: konjunkció, a fényszögek tana, midőn az asztrológusok - az óegyiptomi papoktól kezdve Ptolemaioszon át Keplerig és tovább - az égitestek különféle együttállásaiból (az általuk bezárt szögekből) messzemenő következtetésekre jutnak a világ nagy dolgaival, vagy az egyes emberrel kapcsolatosan. És most itt a harmadik eset, amikor is az együttállás költészeti fogalommá válik, mert három költő áll bele egy kötetbe együtt, egy cél, egy akarat. Az bizonyos, hogy a Földről a Nap irányában látszanak, hiszen, hogy Ottlik Gézát idézzem, a költő mindig közelebb van az éghez, s afelől sincs kétségem, hogy az olvasó messzemenő következtetésekre juthat a háromszor harminc vers elolvasásával, ízlelgetésével. George Braque azt állította, egy műalkotás megértéséhez semmi egyéb nem szükséges, mint egy szék és idő. Igaz ez a versekre is: ha elegendő időt fordít rá az olvasó, feltárul előtte a világ, kinyílik az élet, akár reggelente a ligetszépe meg a pipacs a réten. Hasonlóképpen, ahogyan a távcsőbe néző csillagász előtt tárja föl magát a világegyetem. Kitágul az univerzum, az addig láthatatlan, a rejtőzködő megmutatkozik. A NASA-nak a Hubble űrteleszkópra van szüksége ahhoz, hogy az elképzelhetetlenig tágítsa a kozmoszt és fölfedezze a titkait, a versolvasónak azonban elég ehhez a vers és némi idő. Ezt kínálja ez a kötet, Zalán Tibor, Jónás Tamás és Jagos István Róbert Együttállása, táguló 5