Egyetlen verseink [antikvár]

Kötése több részre vált. Hátsó borítója kissé elszíneződött.
„Leg”-eket ​kedvelő, rohanó napjainkban van-e, lehet-e legkedvesebb versünk? Jut-e időnk, hogy elgondolkozzunk ezen? S a választások, a sokféle választás korában rá tudunk-e mutatni egyetlen versre? Egyetlenre, ami különösen fontos számunkra, ami igen közel áll hozzánk? „Egyetlen a sajátjaiból, egyet a másokéi közül…” Hatvanöt költő vett, vesz részt e komoly játékban, s az eredmény, a kiválasztott százharminc vers választ ad a kérdésre: évezredeket és égtájakat egybefogó kép formálódik s egy-egy fénycsóva mai költészetünkre, a megkérdezett – és válaszoló – költők életművére; Keresztury Dezsőtől a legifjabb Imre Flóráig, Ágh Istvántól Vas Istvánig, Adytól Weöresig. És Apollinaire és Burns, Dante és Goethe. Rilke és Dylan Thomas. Trakl, Tu Fu. Villon… Miért ezt választotta? Én is ezt választottam volna? Ott van az én legkedvesebb versem is a kiválasztottak között? Vannak-e, lehetnek-e egyetlen verseink? S vajon a mai magyar költőknek kik a kedvencei a magyar irodalomból s a világirodalomból? A páratlan ötlet gazdája, Somos Béla költő nagy szeretettel és lelkesedéssel gyűjtötte össze az antológia anyagát, amely a líra kedvelői számára afféle breviárium, vademecum is lehet, s irodalomtörténeti kuriózum is egyben, hiszen hatások és kölcsönhatások, vonzások és választások rejtélyes összjátéka is megfigyelhető az élő és klasszikus költők között.