Egyetlen idő [antikvár]

Ezeket a verseket egy fiatal - a szerkesztés idején még gimnazista - válogatta, fiataloknak. A kötet gondolatának elindítója pedig a Tokaji Írótábor volt, ahol Fazekas Olga megismerkedett - az antológiában később versükkel helyt kapó - költőkkel, elolvasta az ő könyveiket is, és a versek meggyőzték. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Mert a szerkesztő találkozott más alkotókkal is, és képe van a magyar irodalom egészéről is. Miért pont ők a választott tizenegyek, s miért pont ezek a versek? Nos, itt már a fiatalság korlátokat nem ismerő szabadságvágya, sőt lázadása érhető tetten. Először is: fütyül az irodalmi divatokra és divatdiktátumokra - olyan verseket válogat, amelyek neki, s nemzedéktársainak egyszerűen tetszenek. Azért is csak azokat. Másodszor: a médiumok révén mindent elönt az eldobható információ, rettentő nehéz, csaknem reménytelen a számukra/számunkra fontos értékeket megtalálni - éppannyira kaland ez a válogatás, mint egy ismeretlen földrész fölfedezése: vagyon megtaláljuk-e ebben az agyontájékozott zűrzavarban azt, ami rólunk, hozzánk szól? Tegyük hozzá, esztétikai veszélyei, csapdái jócskán vannak az effajta expedícióknak is, amiket ím, bizonyíték a könyv - elegánsan le lehet győzni.