Egy rossz versek kötete [antikvár]

egy episzkóp vallomása egy episzkóp vallomása az, Luis d'or ideje lejárt, az emberé is. fontosságát túl nagyra becsülte, vérrel és mustárgázzal írta a sárdagasztásban kifáradt földre. naivan hitte, mert hitei közt bús szeszély vitte, sorsot ír, követendő példa lesz, alkot, örökül hagy történelmet. most a metopé üres, a sírok hangjával csendes, hallgat a pusztuló világ bűneiről. egy episzkóp vallomása az, Luis dór ideje lejárt, az emberé is. Eunus elkeseredése nem elég, nincs felkelő sereg, nincs szabad gondolat, a madárjóslás mást mutat. domesztikált barmokat, kik királynak a profitot teszik, Istennek a tőkét tisztelik, Utópiát írnak a társadalmi igazságosságról. egy episzkóp vallomása az, Luis d'or ideje lejárt, az emberé is. Eca de Queiroz: Amaró atya' borítóján toporog a tömeg, énekel, dalokat a magányról, néha táncba kezd, ugyan olyan elidegenedett, megvalósult kakofónia, Luis d'or ideje lejárt, az emberé is.