Dylan Thomas versei [antikvár]

Az Olvasóhoz: Összegyűjtött költeményeim verses előhangjával köszönteni óhajtottam olvasóimat, az idegeneket. Ebben a könyvben együtt van verseim java része, azok legalábbis, amelyeket, mind e mostani esztendeig, megőrizni kivánok. Némelyikükön javitottam itt-ott, ám ha sorban kijavitganék mindent, ami ma nem tetszik nekem ebben a kötetben, annyi munkámba kerülne, hogy új versek irására nem is maradna időm. Olvastam valahol egy pásztorról, aki a kérdésre, hogy miért tesz igy, mármint bűvös körök közepén miért űz hold-varázslatot és mondogat nyáj-óvó igéket, azt felelte: „Kötözni való bolond lennék, ha nem tenném.” Ezek a versek, minden durvaságukkal, kételyükkel és zűrzavarukkal együtt, az Ember szeretetéről és Isten ddicséretére iródtak, s én kötözni való bolond lennék, ha nem volnának. 1952. november Dylan Thomas