Délibáb a ködben [antikvár]

ELŐSZÓ Költő, író, zeneszerző, írt és rendezett színdarabokat Dr. Fiedler Kálmán tehát sokoldalú, tehetséges ember. Adottságaival azonban nem öncélú hírnevet és ünneplést akart szerezni magának — ezért is írt Soproni Bálint név alatt —, hanem hazáját és fajtáját kívánta szolgálni. Négy évtized emigrációs élet áll mögötte. Olyan évtized, melyre mint ember és magyar egyaránt büszke lehet. Elfoglalt üzletember volt, de a magyarság önzetlen szolgálatára mindig talált időt. Azon sajnálatosan kisszámú magyar közé tartozik, akiknek, amikor visszanéznek a megtett útra, nem kell szégyenkezni, ha megkérdik önmaguktól, hogy az emigrációban becsülettel támogatták-e a magyarság egyetemes érdekeit. Magyarságának gyökere oly mélyre nőtt, melyet négy évtized emigrációs élet csalódásai, megnemér-tettsége és vádjai sem tudtak kitépni. Költészete ennek az ősi és időtlen magyar gyökérnek a folytatása. Istenhit, hazaszeretet, nemzeti öntudat, honvágy, megtörhetetlen optimizmus és humanitás érződik bennük. Még kisdiák korában megtanulta, hogy a magyar prózának világosnak, szabatosnak és magyarosnak kell lenni. Dr. Fiedler ezt a „törvényt" átvitte a lírára is. Verseiben nem virtuózkodik a szavakkal öncélúan, nem erőszakolja az intellektuálisan elvont gondolatokat, nem komplikálja az érzéseket. Ügy ír, hogy mindenki megértse. Egyszerűen, közérthetően, mindenkihez. Aki olvassa, úgy érzi, mintha a vers csak neki szólna. A modern magyar költészetet kissé idegenkedve nézi. „Vallom, hogy a mai divatos — és nekem idegen, absztrakt versek, — olyanok, mint az opera zene nélkül. Itt van a mi csodálatosan szép, kifejező és muzsikáló anyanyelvünk, — hát nem bűn ezt absztrakt versekre használni?" — írta nekem egyszer Dr. Fiedler. 'I. í ' : ' a, • ¦ s. ¦ ¦ ij'i'' I '. i ' l' a". i ¦ s í " i 5 i ¦¦ tó,-.