Decemberi éj [antikvár]

MACEDO\SKI Különös ember volt, — annyi bizonyos! Akik ismerték (és negyven-ötven esztendő távlatából még vannak, akik személyes kapcsolatokkal dicsekedhetnek), elnéző szelídséggel beszélnek bogarairól. Az már nem volt rege, és nyilván bogarasság sem, hogy költői, szépírói és lapszerkesztői működésének egész ideje alatt lankadatlanul kifelé igyekezett a számára nyomasztó hazai irodalmi viszonyokból. Leginkább Franciaország és Olaszhon tájain próbált illő környezetet találni a bensejében izzó elképzeléseknek. Müveinek igen tekintélyes és nem kevésbé értékes részét franciául írta és jelentette meg. (Itt e zárójelben jegyzem meg, hogy Mace-donski francia nyelvű költői és prózai munkásságával a továbbiakban nem foglalkozom.) E kényszerítő erejű elvágyódásban fel kell ismernünk a társadalmi jellegű összetevőket. Egy Tolnai Lajos, egy Reviczky Gyula, egy Vajda János — és később a fiatalabb, de az életből nála korábban eltávozott Ady Endre — éppen ilyen elkeseredetten küzdött a fojtogató társadalmi környezet ellen ! . Európában mindenütt a negyvennyolcas forradalmak elbuktát követő kapitalista fejlődés jelenségei uralkodtak. Ennek volt egyik jele, hogy Hohenzollern Károlyt 1866-ban meghívták Románia trónjára. A feudalizmus makacsul túlélő maradványai kötöttek szörnyű szövetséget a farradalmat eláruló polgársággal s igyekeztek a történelem gépezetét megint az elnyomott osztályokból kisajtolt zsírral és vérrel kenegetni. Költőnek ez a légkör elviselhetetlen volt. 5