Csöndes beszélgetés [antikvár]

Előszó A VERSEKHEZ Egerszegi Ferenc az ötvenes évektől van jelen megyénk irodalmi életében, s három évtizeden át rendszeresen jelentek meg versei a megyei napilapban és különböző antológiákban, kiadványokban. Akik ismerték, ismerik a szerző több évtizedet átfogó költői termését, örömmel fogadhatják ezt az első, önálló kötetét. Szellemi élmény lehet azok számára is, akik - akár életkoruknál fogva - a csendes, meghitt magányt vállaló, ám lélekben, gondolatiságban a tágas horizontig ölelkező szerző verseivel, életművével ebből a válogatásból ismerkednek. Sümeg irodalomtörténetében a huszadik század második felében Egerszegi Ferenc szépíró munkássága jelenti azt a történelmi folytonosságot, amelynek neves elődeit kézikönyvek, lexikonok őrzik. A dunántúli kisvárosok közül Spissich Jánost (1745-1804), Bolla Mártont (1751-1831) követően Sümeg Kisfaludy Sándor (1772-1844) révén lett olyan irodalmi központtá, amely hosszabb időszakon át meghatározó hellyé vált a magyar literatúrában. Kisfaludy után itt verselt Magyar Ferenc (1807-1975) és Balogh Alajos (1831-1886), majd a kisváros, immár a polgári társadalmi progresszivitást magáénak vallva, s egy racionálisabb életfelfogást vállalva már inkább prózaírókat, lapszerkesztőket, irodalomtörténészeket adott a szellemi közéletnek. Közéjük