Az Oroszlános Lovag [antikvár]

Az udvari szellemiség, a courtoisie a 12. század közepétől az udvari regénynek nevezett új elbeszélő műfajban teljesedett ki Észak-Franciaországban. A courtoisie és a "trubadúrszerelem", a fin'amor eszmeisége még e század első felében eljutott Dél-Franciaországból, a trubadúrok földjéről az északfrancia területekre, amikor Aquitániai Eleonóra, IX. Vilmos "trubadúr herceg" unokája feleségül ment előbb VII. Lajos francia királyhoz, majd - miután ez utóbbi elvált tőle - Plantagenet Henrik normandiai herceghez, a későbbi angol királyhoz. A műveit, költészetkedvelő angol uralkodó és hitvese, valamint Eleonóra első házasságából született leányai. Mária champagne-i és Aélis blois-i grófné pártfogolták a courtois szellemiséget, s az ó udvaraikban alakult ki a trubadúrszerelem északi változata, az udvari szerelem (amour courtois), melynek téziseit Mária grófné - később Fülöp Ágost francia király - udvari káplánja. André le Chapelain (Andreas Capellanus) fektette le De Amore című művében. Chrétien de Troyes életéről csak annyit tudunk, amennyit művei prológusában a költő elárul magáról. A 12. század második felében élt és alkotott, előbb Mária, champagne-i grófné, majd Elzászi Fülöp. Flandria grófja pártfogoltjaként Mint a korabeli költők többsége, ő is antik szerzők, főként Vergilius és Ovidius műveinek ófranciára fordításával sajátította el a költői mesterség alapjait. Chrétien szerelemfelfogását egyértelműen a trubadúrlíra közvetlen hatása határozta meg. melyet Jól ismerhetett. Elsősorban Bemart de Ventadom szerelmi lírája hatott rá, e hatásról ifjúkorában szerzett lírai költeményeinek "trubadúr" szellemisége tanúskodik. Az udvari regény megteremtőjének szemléletében döntő változást hozott a kelta mondavilággal való megismerkedése, s lovagregényeiben utolérhetetlen művészi érzékkel ötvözte egybe a fin'amor északi változatát és az ősi kelta mítoszokra visszamenő középkori breton és walesi történeteket, meséket.