Az élet utján [antikvár]

Szeretettel idézem azt az ifjúkort, mely kicsiny történetek ártatlan pointejeivé rendezte az ösmeretlen élet örvényes véletleneit, - a valóság hajmeresztőn oktalan logikáját. Mennyire szerettem az ilyen történetkéket, mily sokat mintáztam versbe könnyen és gyermeki örömmel! - De azokban az években még Ady nem zúgatta szavát és Babits nem tűzte uj versei csudás aranyhimét. Sok mindenre mentség és magyarázat lehet ez ; - s hogy az ember szeretve becézi gyermekkorát minden félszegségben és drága dadogásban ! Hadd idézzem fel e naiv történetek néhányát s örüljek általuk is az uj versművészet hihetetlen gyors virágozásán; - mert alig tizenöt éve iródtak és már ugy hatnak, mintha századok hamuja alól kerültek volna elő.