Aranyos hidon [antikvár]

1914 előtt minden ifjú poéta kiállott 20-24 éves koráig első verses könyvével a kritika ítélőszéke elé. Az a szívet cirógató és melegítő boldog izgalom és lelket feszítő hit, mely az Úr-küldötte poéták drága kincse: ösztökélő ostorral kergette az ifjú költőket a sokszor lehelet-lelkű versekre goromba-sugarú reflektorral rávilágító nyilvánosság elé. A kegyetlen és kíméletlen háború azonban őket is fegyverbe szólította. Jóideig nem verte szívük a versek finom ritmusát; a katonai vezénylő-kiáltozások és az emberek életével rendelkező parancsok diktáltál nekik is az ütemet. Az alkotó és teremtő munka évekig megrebbenve gubbasztott. Verses könyveket is alig nyomtattak ekkor a véres események híreit habzsoló embereknek a könyvnyomtató mesterek. Takáts József is 1914-ben volt fiatal költő. Ő is elhallgatott a lövészárokban és a fogságban, ahol férfivá ért. És csak most akar a közönség szemébe nézni első verses könyvével.