Aranylázálom [antikvár]

„Nem esett nehezemre versbe vont tömény bölcselete, hiszen ez nála önmagát kutató, világot vizsgáló kényszer a mindennapi szorultságban. Eredetét, sorsát, lehetőségeit felismerő és számbavevő harc. Nem könnyű, nem behízelgő költészet az övé. (...) »Megölnek elébb, mintsem hazaérek korábban lakolsz hogysem kivirulnál« olyan felismerés, mely a nem szokványos művészetre mindig vonatkozik. Tudjuk, a vers azért születik, hogy érvényre jusson." írta 1974-ben az Alföld 11. számában Bokor Levente (62) költészetét bemutatva Nagy László. Az absztrakció Bokor szövegeiben nem vértelen, nem spekulatív: páratlan a fogalmak hétköznapi megszemélyesítésében, megjelenítésében. Látvány, részletes, pontos leírás válik egy váratlan oldalfénytől érvényesen kifejtett gondolattá, filozófiát építő költői ítéletté: „Rugóra jár a Planetárium s felhúzott / kis hétköznapjaid körbeszaladnak; / artista a krétakötélen lassanként / csalódik. Nem lehet ajándék / a te történeted sem!" (Lepkeként fogtam) Azért fontos felhívni a figyelmet írásai sajátos önmagukba zártságára, hogy eszünkbe se jusson mással próbálkozni, mint világa belső törvényeinek fölfedezésével, mint különös jelenségének pontos megfigyelésével. Csak így lehet reményünk arra, hogy végül elárulja talán még eredetét, talán még indítékait is; s ezek már számunkra sem lesznek ismeretlenek és érthetetlenek, ezekben mindannyian felismerhetjük a közös elindulást. A könyv közös történetünk közel fél évszázadának egyéni, költői átgondolása. Mezey Katalin