Ár-apály [antikvár]

AJÁNDÉK Az ember már legalább egyszer volt csillagépítőanyag. Az ember a csillag életének emléke, egy kozmikus ballada jelenidejű és (talán) jelentős pillanatnyi vége. Egy lehűlt csillagsalak az ember, aztán újra csillaggá robban a kóbor van, mert némely csillagnak legalább egyszer lesz építőanyaga az ember. A csillag az ember emléke, egy kozmikus ballada jövőidejű és (talán) jelentős pillanatnyi vége. Az ember csillagtűzzé robban, hogy aztán újra hűljön salakban a kóbor van. m I : I i